Retro – Raikkönen először nyer Spában, Schumacher hétszeres bajnok

Óriásit változott a világ tíz év alatt: a 1994-es Belga Nagydíj után elvették az első világbajnoki címe felé száguldó Michael Schumacher győzelmét, bár a német pilóta év végén, botrányos körülmények között mégis felülhetett a sportág trónjára, egy dekád alatt pedig meghódította az egész világot, Melbourne-től Indianapolisig, Buenos Airestől Suzukáig. A kerpeni éppen a 2004-es spái futamon biztosította be hetedik titulusát, két héttel azt követően, hogy a Ferrari is elhódította a konstruktőrök serlegét.

De a maranellóiak ünnepe nem volt felhőtlen, ugyanis többek elbukása után egy valaki tündökölt igazán Belgiumban: Kimi Raikkönen, akinek az év első felében még a pontszerzésért is meg kellett küzdenie. A McLaren Franciaországban mutatta be az MP4-19-es B-jelű változatát, ami Silverstone-ben remek pole-t hozott Raikkönennek, Hockenheimben pedig csak a leszakadó hátsó szárny fosztotta meg a finnt attól, hogy Schumacher egyenrangú ellenfele legyen.

A vártnál simább hungaroringi Ferrari-diadal és McLaren-szenvedés után azonban következett Spa, Raikkönen kedvenc pályája, ahol végre az égiek is pártfogásukba vették. A hétvége két, komoly bukással kezdődött Ryan Briscoe és Gianmaria Bruni részéről az Eau Rouge-ban, de az időmérőn sem maradtak el az események: délutánra ugyanis leszakadt az ég, Jarno Trulli pedig épp a legjobbkor váltott intermediate-ekre, másodszor elhódítva a pole-t 2004-ben.

A két Renault közrefogta Schumachert a rajtrácson, Raikkönen pedig csak a tizedik helyről vághatott neki a 44 körös száguldásnak. Trulli és Alonso már kéz a kézben fordult el La Source-ban, sőt, Coulthard is elment a ferraris mellett. Hátul már nem volt ilyen tiszta a rajt: Webber és Massa elveszítette első szárnyát, előbbi Barrichellóval, utóbbi Raikkönennel ütközött – a vörösök braziljának a hátsó légterelője bánta a találkozást, egyedül a finn tudott sértetlenül továbbhaladni.

Az Eau Rouge-ba fordulva folytatódott a kalamajka, leszorítóerejét vesztett Jaguarjával Webber belerongyolt Satóba, Baumgartner Zsolt a falba lökte csapattársát, Brunit, akibe pedig Giorgio Pantano hajtott bele. A safety car négy kör erejéig vette át az uralmat a mezőny fölött, Kimi pedig megkezdte a felzárkózást: az Eau Rouge felé megelőzte Schumachert, egy körrel később pedig csapattársát is felülmúlta az egyes kanyarban, így már a harmadik helyen hajtott! Vele ellentétben Schumacher hátrafelé lépdelt, az ötödik kör végén Juan Pablo Montoya is elment mellette zseniális manőverrel, a Buszmegállóban.

Az élen haladó Renault-tandemből Trulli állt ki először, a kilencedik körben, sejtetve, hogy miért volt olyan gyors szombaton, Alonso viszont nem tudott élni az ölébe pottyant vezető hellyel, hiszen előbb megpördült a Les Combes-ban, majd végleg a Rivage foglya lett – később kiderült, hogy olajszivárgás miatt nem tudta pályán tartani az R24-est. Raikkönen néhány körön belül minden közeli riválisát elveszítette, hiszen amikor Alonso kiesett, Coluthard defektet kapott, így a 17. körben, amikor minden letisztult, ő vezetett Button, Trulli, Schumacher és Montoya előtt.

A ferrari németje a 19. körben megelőzte a hirtelen visszalaussuló Trullit, ez azonban nem sikerült Montoyának, aki ugyanazt próbálta meg az olasszal, mint korábban Schumacherrel, de csak úgy tudott elmenni mellette, hogy megforgatta a renault-st. Ennek ellenére sem nyert pozíciót, hiszen a Ralf Schumachert Magyarország óta helyettesítő csapattársának, Pizzoniának sikerült elmennie mellette.

Szépen lassan elkezdődött a bokszkiállások második köre, Jenson Buttonnal az élen, aki azonban nem tudott hasznot húzni abból, hogy folyamatosan hullottak körülötte a riválisok: 10 körrel szervize után épp Baumgartnert akarta lekörözni a Kemmel-egyenesben, amikor valósággal szétrobbant a jobb hátsó gumija, az egyensúlyát vesztett BAR-Honda pedig belefordult a Minardiba. Szerencséje egyiküknek sem esett baja a balesetet követően, de ismét szükségessé vált a biztonsági autó behívása.

A kényszerpihenő alatt Pizzonia egy potenciális harmadik helyet veszített el felrobbanó motorja miatt, így Montoyáé lett a dobogós pozíció, őt viszont több társához hasonlóan defekt fektette két vállra a 36. körben. A hátralévő körök sem teltek esemény nélkül, Montoya balszerencséje után két körrel Coulthard a Radillionban futott rá Klienre, és hihetetlen szerencséjüknek köszönhetően mindketten folytatni tudták – igaz, a skótnak szervizre volt szüksége elveszített első szárnya miatt, amely úgy repült el autója felett, hogy levágta az airboxon lévő kamerát, aztán fennakadt a McLaren hátsó légterelőjén.

Ismét jött a safety car, melynek uralma alatt a negyedik helyen hajtó toyotás, Ricardo Zonta adta fel a versenyt, a hátralévő négy kör azonban már nem hozott érdemi változást a sorrendben: Schumacher nem tudta megszorongatni Raikkönent, Barrichello pedig örült annak, hogy futam eleji balszerencséje után mások problémáiból tudott hasznot húzni, és sikerült a dobogó legalsó fokán zárnia az eseménydús spái versenyt.

A finn versenyző a 2003-as Maláj Nagydíjat követően másodszor mosolyoghatott önfeledten a pódium tetején, de ez legkevésbé sem érdekelte Michael Schumachert, aki négy versennyel szezonzárás előtt bebiztosította utolsó, hetedik világbajnoki címét, a Scuderia 700. F1-es futamán. Raikkönen diadalának érdekes hozadéka volt, hogy korábban a Daily Express egyik újságírója, Bob McKenzie kijelentette: meztelenül végigfut a silverstone-i pályán, ha a McLarennek sikerült futamot nyernie 2004-ben. A Belga Nagydíj után nem tudott mást tenni, állta a szavát, az emlékezetes futásra a 2005-ös Brit Nagydíj előtt került sor.

Formula.hu