– Tavasszal öt hetet kihagyott betegség miatt, júniusban csípősérülés miatt kénytelen volt feladni a versenyt az országos bajnokságon. Mindezek után mire számított a harmadik világbajnokságán?
– A tavaszi betegségek miatt nagyon legyengültem, ezért nem tudtam indulni hétpróba versenyen. A bajnokságot a súlylökés után feladtam, nem akartam kockáztatni a világbajnoki indulásom. Az utóbbi hetekben az edzéseken egyre jobban teljesítettem, így azt reméltem, hogy az első nyolc között végezhetek. Tudtam, hogy nagyszerű lesz itthon versenyezni, de ilyen fantasztikus támogatásra nem számítottam, s ez nagyon sok erőt adott.
– Hogyan értékeli a hét számban nyújtott teljesítményét?
– Figyelembe véve a felkészülés nehézségeit, teljesen elégedett vagyok a súlylökésben, távolugrásban, gerelyhajításban és a 800 méteren elért eredményeimmel. Egyedül 200 méteren maradtam el a várakozástól, habár az edzéseken éreztem, hogy a gyorsaságom még megfelelő.
– Eszébe jutott a távolugrás előtt, hogy a tavalyi világbajnokságon nem volt érvényes ugrása?
– Érdekes, ez nem jutott eszembe. Az első napi négy szám után nagyon fáradtan, és későn kerültem ágyba. Ezért vasárnap nagyon álmosan ébredtem. Aztán amikor odaálltam az első ugrásra, a szurkolók biztató tapsa nem csak felébresztett, hanem feltöltött energiával is. Így sikerült 630 centit ugranom, ami a második legjobb eredményem. Hasonlót éreztem a befejező 800 méteren is, ahol másodperceket jelentett a közönség segítsége.
– Az első napi tizenkettedig helyről előre lépve lett negyedik, s csak 22 ponttal maradt le a dobogóról. Mit jelent teljesítményben ez a 22 pont?
– Utólag felesleges számolgatni, de például 800 méteren két másodpercet, magasugrásban három centit jelent.
– Néhány pillanatig az eredményjelzőn harmadik is volt…
– Igen, mert folyamatosan dolgozták fel a befutók eredményeit, s a mögöttem célba érkező holland Anouk Vetter huszonkét pontot megőrzött az előnyéből.
– Bosszantja, hogy 6479 pontos eredményével egy ponttal elmaradt az olimpiai szinttől?
– Nem, mert a negyedik helyezéssel olyan sok pontot szereztem, hogy ranglista alapján jövőre egyetlen eredménnyel bebiztosíthatom az olimpiai indulást.
– Gondolom megünnepelték a jó szereplést, az újoncként tizedik helyen végzett Nemes Ritával?
– Nagy buli nem volt, csak koccintás, mert nagyon elfáradtunk. A jutalmam az lett, hogy edzőmtől Szabó Dezsőtől kaptam egy hét pihenőt. Rám fér, mert úgy érezem magam, mint egy ketrecharcos, akit megvertek. Mindenem fáj. De mindezért kárpótol az az élmény, amit átéltem a világ legjobb szurkolóinak köszönhetően. Akik végre láthatták, átélhették, hogy milyen nagy próbatétel a hétpróba.
Írja a Magyar HÍrlap