A Halász Bence mellett a világbajnoki döntőben 11. Rába Dánielt is edző szakember az MTI-nek a szerdai éremátadás után nyilatkozott, külön hangsúlyozva, hogy Halász és a kanadaiak immár kétszeres vb-győztese között megfeleződött a távolság, ahhoz képest, ami a tavalyi párizsi olimpián volt. A játékokon ugyanis Katzberg 84,12 méterrel nyert, míg a Dobó SE klasszisa 79,97-tel lett második, ezúttal viszont amíg a kanadai – világbajnoki csúcsot jelentő – 84,70-ig jutott, addig Halász 82,69-ig.
„Bence le tudta felezni a távolságot Katzberggel szemben és nagyon dolgozunk rajta, hogy tovább csökkenjen ez a különbség, esetleg meg is forduljon” – jegyezte meg a versenyzőként 1999-ben vb-ezüstöt nyert tréner, hozzátéve, hogy a Halász által már sokat emlegetett új edzésmódszer láthatólag bevált, versenyzője idén stabilan dobta a 80 méter feletti eredményeket, egyéni csúcsát 83,18 méterre javította, a vb-döntőben pedig nem is volt 80 m alatti dobása. Mindezt úgy – amint Németh Zsolt is megjegyezte -, hogy gyakorlatilag egyik kísérlet sem volt tökéletes. – „Bence odatette magát, felvette a kesztyűt a döntőben és menet közben javítani is tudott, de nem jött össze az igazán nagy dobás. Az az igazi Bencés kiáltás nem jött ki egyiknél sem belőle, ami a jól eltalált dobásoknál szokott. Volt még ebben.”
Az edző szerint az új edzésmódszer szükségességének gondolata a párizsi olimpia után vetődött fel, különböző ötleteket dobtak be egy képzeletbeli kalapba, s végül sikerült megtalálni azt a rendszert, ami az idei eredmények alapján láthatóan működik.
„Ha röviden szeretném elmondani, akkor úgy lehet összefoglalni a változtatást, hogy eddig maximális erőfejlesztés zajlott, most pedig dinamikus erőfejlesztés” – mondta Németh Zsolt, aki érzékeltetésként hozzátette, hogy a mostani munka során az 5 kilogrammos kalapácsot használták például sokat, amit korábban soha nem vettek elő felnőtt edzéseken. A könnyebb szerrel pedig tanítványa nem volt annyira leterhelve, gyorsult és így sokkal több sikeres dobása volt a korábban megszokottakhoz képest. „Sokkal színvonalasabb edzéseket végzett és nem kellett másfél óra bemelegítés ahhoz, hogy meg tudja forgatni a körben a szert.” – jelezte.
Németh Zsolt beszélt arról is, hogy neki és a csapat többi szakembere számára sem volt könnyű a váltás, hiszen eddig egyféleképpen tartották az edzéseket, úgy, ahogy édesapja, Németh Pál tanulta azt a Testnevelési Főiskolán több tíz évvel ezelőtt. Emlékeztetett rá, hogy a régi módszer rengeteg sikert hozott, eredményesnek bizonyult, de most szükség volt a váltásra. Viszont mivel számára is újdonság, kíváncsi rá, hogy a második évben is ilyen jól működik-e majd Halász Bencénél, mint az elsőben.
A Dobó SE vezetőedzője a világbajnoki döntő után elmondása szerint elsősorban büszkeséget érzett, és nem csupán Halász érme és eredménye miatt, hanem azért is, mert három magyar volt a szám döntőjében.
„Nagyon örültem, hogy Dani döntőbe jutott, Árminnak meg gratulálok. Fantasztikus eredmény 19 évesen a nyolcadik helyen végezni egy világbajnokságon” – mondta a tréner, megemlítve, hogy a kalapácsvetés hazai mezőnye kezd ismét egyre nagyobb és erősebb lenni, s nem csupán hárman harcolnak a válogatottságért, hanem legalább öten, ez a versenyhelyzet pedig előre viszi a szakágat. – „Kicsit mintha abba az időbe mennénk vissza, amikor én 80,14 méterrel csak a lelátóról néztem a versenyt az 1998-as budapesti Európa-bajnokságon.”
Németh Zsolt arra is emlékeztetett, hogy ez volt Halász Bence hetedik érme világversenyről, ezzel pedig e tekintetben ő a legeredményesebb magyar atléta, megelőzve Pars Krisztián, aki 28 évesen nyerte első érmét, míg Halász már hétnél tart ugyanannyi idősen.
Írja a Magyar HÍrlap
