Hogy az egygólos zágrábi vereség mennyire volt fájó, azt az is bizonyítja, hogy hatalmas termetű, kőkemény kézilabdázóink is megsiratták. A szurkolóknak pedig azért volt hatalmas csalódás, mert a magyar válogatott ezen a mérkőzésen játszott a legjobban, többször is két-három góllal vezetett, az 55. percben pedig 30–26-ra. A hajrát viszont a kiállítások és rossz megoldások miatt elveszítette 5–0-ra (30–31).
Ez volt Lékaiék sorrendben harmadik elveszített világbajnoki negyeddöntője, amelynek számtalan oka volt. Ezek közül egyet emelnénk ki, Chema Rodríguez szövetségi kapitány annak ellenére erőltette emberelőnyben a hét az öt elleni játékot, hogy az már a korábbi meccseken sem volt mindig eredményes.
A negyeddöntőben csapatunk négy gólt kapott, amikor kapus nélkül támadott. Ez a négy ajándék gól viszont nagyon hiányzott a mérkőzés végén. Úgy is fogalmazhatunk, hogy „öngólok” miatt nem sikerült az elődöntőbe jutás.
A több sérültje miatt tartalékos horvát válogatott méltán ünnepelhette győzelmét, amelyről montenegrói szakember, Veselin Vujovic azt nyilatkozta: „Sok mindent tapasztaltam és láttam már az életemben, de ez tényleg hihetetlen. A magyarok saját magukat verték meg, mert minden a kezükben volt. Horvátország nem a minősége, hanem a szíve miatt diadalmaskodott. Néhány pillanatban nagyon nehéz volt végignézni a sebesült horvát sereget: mintha a frontról tértek volna vissza… A közönség vitte őket előre, de megérdemelték az elődöntőt.”
A magyarok bánatát talán az enyhítheti, hogy a horvátok az elődöntőben azzal a francia csapattal mérkőznek majd, amelytől a középdöntőben Bodóék úgy kaptak ki 37–30-ra, hogy az Európa-bajnokok a végén kiengedtek. Hatalmas meglepetés lenne, ha nem Franciaország jutna a döntőbe, amely a legutóbbi nyolc világbajnokságból négyet megnyert.
Írja a Magyar HÍrlap
