Eib Zoltán
2025. december 17. szerda. 17:22
A vita azonban már nem csak arról szól, mi történt pontosan, hanem arról is, hogy mennyire hihetünk még a „biztonságos kikötők” mítoszában egy olyan háborúban, ahol a drónok a háború minden dimenziójában megjelentek.
Egy állítás és egy tagadás, de a helyszínt már beazonosították
Az SZBU videót tett közzé a csapásról. A Reuters közlése szerint a felvétel helyszínét a kikötő elrendezése és a mólók alapján be tudták azonosítani. Ez azonban még nem azonos a csapás tényleges végső bizonyítékával, de a tengeralattjáró sérülése, ha a robbanás valóban közvetlen találatot jelentett, részben vagy akár teljesen a vízvonal alatt keletkezhetett, ami a nyílt forrású képeken nehezebben ellenőrizhető.
Van egy másik érdekessége is a történetnek ez pedig az ún. „hacked camera” szál. A robbanást bemutató videó eredete önmagában geopolitikai üzenet
Valószínű, hogy a videó felvétel kompromittált kikötői biztonsági kamerákból származhat. Ez nem csupán technikai részlet, ha ez igaz, akkor azt is jelzi, hogy a hadszíntéren a fizikai védelem mellett a megfigyelési rendszerek sérülékenysége is a történet részévé váltak.
Mi az a „Sub Sea Baby” és miért jelent egy új szintet?
A nyugati szakportálok és a haditechnikával foglalkozó sajtó a „Sub Sea Baby” -t víz alatti, pilóta nélküli eszközként (UUV) írja le, amely az eddig már ismert ukrán tengeri drónok „következő szintje” lehet. A kulcspont, miközben a felszíni drónok ellen a kikötőkben gyakran fizikai akadályokat (úszó gátakat) telepítenek, a víz alatti fenyegetés más logikát és más védelmi módszereket kényszerít ki. A Business Insider szerint a nyílt forrású műholdképek a bázis környezetében kiépített védelmi elemeket is mutatták, a mostani történet mégis arról szól, hogy a „másik dimenzió” új fejezetet nyitott.
A Sea Baby program nem „egydarabos csoda”, hanem iparszerűen fejlődik a képesség
Az SZBU az újabb Sea Baby változatoknál 1500 km feletti hatótávot és akár 2000 kg-os terhelhetőséget emleget, valamint fegyvermodulos verziókat is bemutatott. A szolgálat azt is állította, hogy a háború kezdete óta több iteráció 11 orosz hajót talált el. Ez azért fontos, mert a Sub Sea Baby-sztori így nem elszigetelt akcióként, hanem egy gyorsan fejlődő rendszer új fejezeteként is értelmezhető.
Az extra nagy drónt tenger alatti siklórepülőként írják le. Az amerikai DARPA katonai védelmi ügynökség építette. Alacsony energiafogyasztású állapotban képes a tengerfenékhez lehorgonyozni, miközben energiát nyer a környezetből. Képesnek kell lennie hosszú távú, nagy hatótávolságú küldetésekben való működésre óceáni környezetben anélkül, hogy helyszíni emberi logisztikai támogatásra lenne szükség. Ezt „egyedülálló, de fontos küldetésként” írták le, amelyre a tenger alatti hadviselés összetett természetének kezeléséhez van szükség. Valószínűleg ellenséges hajók és tengeralattjárók mozgásának megfigyelésére fogják használni
Fotó: NorthFoto/JLPPA / Bestimage
Miért számít nagy csapásnak egy Kilo-osztályú tengeralattjáró elpusztítása?
A Reuters emlékeztet, a szóban forgó dízel-elektromos tengeralattjáró Kalibr csapásmérő robotrepülőgépeket is hordozhat, amelyeket Oroszország az ukrán infrastruktúra elleni támadások során rendszeresen alkalmazott. Egy ilyen platform kiesése, ha a károk valósak és tartósak, nem csak presztízsveszteség, hanem potenciálisan a csapásmérő kapacitás és a fenyegetési nyomás csökkenését is jelentheti az adott hadszíntéren.
A Reuters idézte az ukrán haditengerészet szóvivőjét: ha valóban sérülés történt, a javítás logikája miatt a tengeralattjárót a víz felett kell rendbe tenni – vagyis újra támadhatóvá válik. Ez a hadviselés egyik új paradoxona, sokszor már az is stratégiai siker, ha egy drága eszközt hosszú időre dokkhoz kötnek.
A drónháború logikája mára már azt jelenti, hogy egyre kisebb a „háttérország”
A Fekete-tengeren az ukrán drón- és rakétaműveletek korábban már arra késztették Oroszországot, hogy egyes egységeit a Krím térségéből más kikötőkbe telepítse át. Most épp az a bázis kerül reflektorfénybe, amelyet sokan a háborúban „biztonságosabb” alternatívának tartottak. A történet ezért túlmutat egyetlen robbanáson. Ha a víz alatti drónok valóban beépülnek a hadviselésbe, a kikötők védelmét világszerte újra kell gondolni.
Mi a legfontosabb kérdés most?
Nem az, hogy kinek a narratívája, propagandája hangosabb, hanem hogy milyen mértékű kár érte a tengeralattjárót, és mennyi idő alatt lehet helyreállítani (ha egyáltalán lehetséges). A következő napokban várhatóan újabb műholdképek, elemzések és hivatalos közlések kapnak nyilvánosságot.
