A két pont között majdnem 2000 kilométer a távolság!
A kapcsolatot az eszköz és irányítója egy új ukrán–észt fejlesztés, a Frontier System rendszere biztosítja, amelynek célja, hogy egyszerre akár ezernyi drónt és robotot fogjon össze egyetlen hálózatba. A szervezők tájékoztatása szerint ezzel azt akarták demonstrálni, hogy „a távolság többé nem jelent akadályt”.
Egy ukrán–észt startup agytröszt a frontvonal mögött
Az egész történet mögött egy alig néhány éve alapított cég áll, az Ark Robotics. A vállalatot Ukrajnában hozták létre, ma észtországi székhellyel, és saját bemutatkozásuk szerint „taktikai autonómiaszoftvert” és pilóta nélküli földi járműveket fejlesztenek.
Zászlóshajójuk a Frontier System, egy olyan platform, amely:
- különböző gyártóktól származó drónokat és robotokat köt hálózatba,
- egy közös kezelőfelületről teszi vezérelhetővé őket,
- és a cég szerint „missziószintű autonómiát” ad a teljes flottának.
Egy, a védelmi iparral foglalkozó elemzés szerint a Frontier OS-t már felderítő- és csapásmérő küldetéseknél is használják az ukrán erők, például Skydio X10-es felderítő drónok és ARK-1 földi robotok összehangolására a Donbasz térségében, ezt azonban független forrásból jelenleg nem lehet teljes bizonyossággal ellenőrizni.
Mit tud valójában a Frontier System?
Az Ark Robotics hivatalos anyagai és a róla szóló beszámolók alapján a Frontier lényege nem az, hogy „csodafegyverként” önállóan háborút vívjon, hanem az, hogy:
- összekösse a különböző légi, földi és tengeri drónokat,
- tehermentesítse az operátorokat a monoton irányítási feladatoktól,
- és gyorsítsa a döntéshozatalt a harctéren.
A cég „collaborative autonomy” -nak, együttműködő autonómiának nevezi a megközelítést. A MI (mesterséges intelligencia) intézi az alacsony szintű manővereket, útvonaltervezést, rajkoordinációt, miközben a kritikus döntésekben továbbra is ember marad a középpontban.
A DALO EXPO-demó során például a kiállítás látogatói egy távoli robotot vezéreltek, de a rendszer a háttérben automatikusan kezelte a kapcsolatot, a titkosítást, a videó- és adatszinkront, illetve a biztonságos megállítási protokollokat.
Autonóm háború, hype vagy valós fordulat?
Az Ark Robotics vezérigazgatója a Business Insidernek adott interjúban kifejezetten óvatosan fogalmazott. Szerinte:
„Az autonómia a védelemben erősen túl van hype-olva.”
Azt mondja, ha a tényleges frontvonalbeli használatot nézzük, akkor az, amit ma autonóm rendszerként reklámoznak, kevesebb mint 1 százalékban működik valóban autonóm, önálló irányítási, döntéshozatali protokollal. A hadseregek 100 százalékos megbízhatóságot várnak el, a mesterséges intelligencia, mint önálló irányítási entitás ettől még messze van.
A távolság többé nem jelent akadályt
Fotó: Fotó: Alessio Soggetti via Unsplash
Ugyanakkor a CEO úgy fogalmaz, a folyamat „már a vissza nem térés pontján” túl van. A jelenlegi háború, az ukrajnai drónháború tapasztalatai szerinte azt mutatják, hogy valamilyen szintű autonómia elengedhetetlenné válik, ha a jövőben tömeges drónbevetéssel akarnak harcolni.
Független szakértők is arra hívják fel a figyelmet, hogy a teljesen önálló, emberi kontroll nélküli „gyilkos robotok” még inkább távoli víziók, de a részleges autonómia, mint célterület-felderítés, navigáció, rajkoordináció már most erősen jelen van, különösen a dróntechnológiában.
Előny lehet Ukrajnának, de meddig maradhat egyoldalú fejlesztés?
Az ukrán fél már többször jelezte, hogy a hatékonyság növelése már nem a drónok tömegében keresendő, a kiképzett kezelők száma jelenti a szűk keresztmetszetet. Az orosz haderő hagyományos fegyverek és emberállomány tekintetében továbbra is erőfölényben van, ezért Kijev számára logikus irány, hogy technológiával próbálja „megsokszorozni” a kevés operátort.
A Frontier megközelítése ebből a szempontból egyértelmű:
- egy operátor – több eszköz, nem egy drónt, hanem egy egész rajt kell felügyelnie,
- a rendszer saját maga osztja ki az alfeladatokat (felderítés, megfigyelés, zavarás, csapásmérés),
- az ember jóváhagyhat vagy felülírhat döntéseket, de nem neki kell minden apró mozdulatot irányítania.
Ha ez a modell valóban megbízhatóan működik, az jelentős taktikai előnyt jelenthet Ukrajnának. Ugyanannyi emberrel több drónt tudnak bevetni, gyorsabban reagálhatnak, és kevesebb operátort kell a front közelében tartani. Ezt azonban ma még elsősorban a cég és a vele szerződő katonai források állításai támasztják alá, független, nyílt adatbázis nem áll rendelkezésre a rendszer tényleges harctéri hatásáról.
Versenyfutás az idővel és az ellenséggel
A kép ugyanakkor korántsem egyoldalú. A Business Insider cikke is emlékeztet rá, nem csak Ukrajna, hanem Oroszország, Kína és a nyugati országok is versenyt futnak az autonóm rendszerek fejlesztésében. Az Egyesült Államok például a „Replicator” program keretében próbál olcsó, tömegesen bevethető drónokat és autonóm rendszereket rendszerbe állítani.
A kérdés ezért nem az, hogy lesz-e MI-vezérelt drónháború, hanem az, ki tanulja meg előbb felelősen és hatékonyan használni ezeket az eszközöket és azokat milyen jogi, etikai korlátok között teszi.
Az Ark Robotics vezetője erre csak annyit mondott: ha valaki „már most” nem kezd el azon dolgozni, hogyan tudja nagy léptékben üzemeltetni a drónflottáit, könnyen azzal szembesülhet, hogy hiába vannak „menő drónjai”, egyszerűen nem tudja őket elég gyorsan és szervezetten hadrendbe állítani.
A láthatatlan vezérkar
Három éve még a Bayraktar (török)-drónvideók voltak a drónháború ikonikus képei, egy-egy látványos találat és aláfestésként dramatizált kísérőzenével. Ma a front mögött egy kevésbé látványos, de legalább ilyen fontos szereplő jelent meg, ez pedig a szoftver, amely mindezt a háttérben megpróbálja összefogni.
A Frontier System ma még nem teljesen autonóm „láthatatlan vezérkar” és sokkal többet tudunk róla marketinganyagokból és célzott szivárogtatásokból, mint hiteles, nyilvános adatbázisokból. De a létezése jól mutatja, merre tart a háború technológiai oldala.
A jövő csataterén lehet, hogy már nem az lesz a döntő kérdés, kinek van több drónja, hanem az, kinek van jobb „agya” hozzájuk.
