A Konkrétan Rónai Egonnal című csütörtöki műsorban Batházi Tamás, egykori válogatott úszóolimpikon a Széchy Tamás által elkövetett szexuális zaklatásokról beszélt. Az olimpikon szerint a Széchyről nemrég megjelent könyv több egykori úszóban tépett föl traumákat, és ezután kezdett el foglalkozni az üggyel.
Batházi a műsorban elmondta, szerencsésnek tartja magát, amiért nem volt Széchy Tamás tanítványai között. Fiatal versenyzőként sok mindent hallottak, és úgy tudja, ami Széchy tanítványaival történt, az „nyílt titok” volt az úszótársadalomban.
A közelmúltban Élet – Mű – Örökség címmel jelent meg kötet a 2004-ben elhunyt Széchy Tamásról, amelynek szerzői, az edző egykori tanítványai, Sós Csaba, Hargitay András és Tóth Ákos „méltó emléket szerettek volna állítani a magyar úszósport kiemelkedő alakjának”. Széchy a legsikeresebb magyar úszóedző, tanítványai kilenc olimpiai aranyérmet szereztek.
Batházi a következőkről beszélt a műsorban:
- Széchy Tamás szexuális zaklatásairól, aki Batházi szerint „pedofil módszerekkel, pedofíliával, illetve szexuális zaklatással közelített” meg 10–12 éves fiúkat és serdülőket. Szerinte a könyv megjelenése „olyan viharokat és traumákat tépett föl több emberben”, hogy az egyik barátjában az öngyilkosság is megfogalmazódott.
- Batházi gyomorforgatónak tartja az abúzust, ami „nem állt meg a kukucskálásnál”. Elmondta, hogy Széchy a gyerekeket az irodájába hívta azzal, hogy kapnak egy új fürdőnadrágot. „Le kellett vetkőzniük”, és „önkielégítést végzett a jelenlétükben”.
- A nagyobbak közül, akik „nem voltak hajlandóak vele ilyen módon együttműködni”, vagy nem fogadták pozitívan az ilyenfajta közeledését, akár még a válogatott kerettagságot is megvonhatta, nem mehettek edzőtáborba vagy világversenyekre. „Ára volt az engedetlenségnek.”
- Többen gratuláltak neki, amikor kiállt az áldozatok mellett. Emellett 20 áldozat is jelentkezett nála, akik az anonimitásukat kérték, ugyanis félnek a „társadalmi megbélyegzéstől és családi következményektől”.
Batházi arról is beszélt, hogy az akkor kiskorú Wladár Sándornak – aki jelenleg a Magyar Úszószövetség elnöke – szexuális viszonya volt Széchy Tamással. Azt azonban kifogásolja, hogy Wladár vezető sportdiplomataként azt vallja, hogy Széchy dolgaival nem kell foglalkozni, csak az eredményeivel, miközben több tucat áldozatról van szó.
A témában háromszoros olimpiai bajnok úszónőnk, Hosszú Katinka is kifejtette a véleményét.
Objektum doboz
„Mély sajnálattal követjük az úszósportban kialakult botrány részleteit.
A pedofíliának semmilyen formában, semmilyen szinten nincs helye az egyetemes sportban – sem az edzői pályán, sem a vezetésben, sem a háttérben. A gyermekek védelme nem lehet alku tárgya – ez közös, elvi minimum, amit minden sportközösségnek képviselnie kell.
Tanulmányoztam az áldozatok történeteit, tragédiájukat, és egyeztettem szakpszichológussal is róla. Együttérzésemet szeretném kifejezni az irányukban.
Hiszem, hogy a legnagyobb tisztelgés az áldozatok felé az, ha végre kimondjuk az igazságot, és nem engedjük, hogy a csend vagy a pozícióféltés tovább normalizálja a múlt bűneit.
Ez nem támadásról szól, hanem a gyógyulás lehetőségéről – amelyhez valódi felelősségvállalásra és rendszerszintű változásra van szükség.
A trauma elfojtása sokáig a túlélés egyetlen eszköze volt – és közben egy olyan rendszer alakult ki, amely ma is újratermeli önmagát.
Az, hogy egykori áldozatok ma döntéshozó pozíciókban ülnek, és mégis azok mellé a minták mellé állnak, amelyek valaha őket is megsebezték, nem vádat jelent – hanem mélyen emberi, ugyanakkor tragikus helyzetet tár elénk. Ez a jelenség rávilágít:
• milyen mélyen gyökerezik a szégyen és az önvédelem,
• milyen súlyos hiánya van a kollektív trauma-feldolgozásnak,
• és milyen erős az a kulturális beidegződés, amely szerint a siker minden mást felülír.
A magyar úszósport vezetésében olyan emberek is jelen vannak, akik – minden bizonnyal – maguk is részei voltak egy fájdalmas múltnak. Nem az ő személyes múltjuk a kérdés, hanem az, hogy vezetőként ma milyen példát mutatnak.
A csend – amit egykor a túlélésük védelmében választottak – most, felelős pozícióban, már nem pusztán önvédelem: társadalmi üzenet is.
Amíg a sport világában egy korábban köztudottan bántalmazó múlttal rendelkező edzőt dicséret övez, addig nem beszélhetünk valódi feldolgozásról.
És ha a visszaélés nem kerül nevén nevezésre, az nemcsak az igazság hiánya – hanem veszély a következő generációkra nézve is.”
Írja a Magyar HÍrlap
