Michael Fred Phelps II a marylandi Baltimore-ban született egy középosztálybeli család három gyermeke legfiatalabbjaként. Hétéves korában nővéreivel együtt kezdett úszni, akkor még félt attól, hogy fejét a vízbe merítse, ezért először a hátúszást sajátította el. Tizenegy éves korától volt edzője Bob Bowman, akiben feltétlenül megbízott és aki mellett egész pályafutása alatt kitartott. A „repülő halnak” nevezett Phelps szakértők szerint fizikai adottságai révén úszásra termett: tüdőkapacitása az átlagosnál kétszer nagyobb, felsőteste pedig vékonyabb és elnyújtottabb az átlagosnál. Karjainak 201 centiméteres fesztávja nagyobb, mint 193 cm-es testmagassága – az átlagembernél ez megegyezik -, ami előnyt jelentett, ha a versenyt néhány centiméter döntötte el. Ízületei rendkívül hajlékonyak voltak, laza, a normálisnál jóval nagyobb szögben hajló bokaízületei révén erőteljesebb volt a lábtempója. De sikereiben legalább ilyen fontos szerepet játszott tökéletes technikája és elszánt győzni akarása, mentálisan is nagyon erős volt, soha nem ingott meg a kritikus pillanatokban.
Tizenhárom évesen már tucatnyi korosztályos rekordot tartott, két évvel később a legfiatalabb férfi versenyzőként került az amerikai olimpiai csapatba. A 2000-es, sydneyi olimpián még nem nyert érmet, a 200 méteres pillangóban ötödik lett. Első világcsúcsát 2001-ben, 15 évesen és 9 hónaposan ugyanebben a számban úszta, ezzel ő lett a legfiatalabb világrekorder, megelőzve az ausztrál Ian Thorpe-ot, aki tizenhat évesen állította fel minden idők legjobb eredményét 400 méter vegyesen.
Nevét a 2004-es, athéni olimpián ismerte meg a világ, a játékokon hat arany- és két bronzérmet nyert, korábban csak a szovjet tornász, Alekszandr Gyityatyin szerzett 1980-ban egy ötkarikás játékon nyolc érmet. Phelps ezt a teljesítményt négy évvel később, Pekingben megismételte, de akkor már mindegyik érme arany volt, azaz nyolc számban indult és mind a nyolcat megnyerte. Ezzel átadta a múltnak Mark Spitz felülmúlhatatlannak tartott rekordját. Honfitársa 1972-ben Münchenben hét aranyérmet szerzett. Phelps a nyolc számból hétben világcsúcsot úszott, a 100 méteres pillangóban pedig olimpiai rekorddal csapott a célba. Ezen az olimpián legnagyobb ellenfele Cseh László volt, aki három egyéni számban is Phelps mögött lett a második. A 2012-es, londoni olimpián négy aranyat és két ezüstöt szerzett, 22 ötkarikás medáljával megelőzte az addigi legeredményesebb olimpikont, a 18 érmet szerző szovjet tornásznőt, Larisza Latinyinát.
London után bejelentette visszavonulását, akkor azt mondta: a sport közelébe sem akar többé menni. A civil életben nehezen találta a helyét, később bevallotta, hogy depresszió gyötörte, kétszer ittas vezetés miatt őrizetbe is vették. Aztán 2014 áprilisában visszatért a versenyzéshez, az olimpiai válogatón beverekedte magát a csapatba, ezzel ő lett az első amerikai sportoló, aki öt olimpián indulhatott. A 2016-os, riói játékokon ő vitte az amerikai csapat zászlaját, majd elképesztő visszatérést mutatott be: megnyerte a 200 méter pillangót és vegyest, utóbbival ő lett az első férfi úszó, aki négy egymást követő olimpián diadalmaskodott ugyanabban a számban. Három váltóban is a dobogó tetejére állhatott, öt aranyérmével sorozatban a negyedik olimpián lett a legeredményesebb sportoló. Rio után ismét, ezúttal végleg visszavonult.
Pályafutása alatt a nagy nemzetközi versenyeken – olimpián, világbajnokságon, Pánamerikai Játékokon – 82 érmet (65 arany, 14 ezüst és 3 bronz) szerzett, 28 ötkarikás érméből 23 arany, 3 ezüst és 2 bronz, ezzel ő minden idők legeredményesebb olimpikonja, övé a legtöbb egyéni számban szerzett aranyérem (13) és egyéni számban szerzett medál (16). A Guinness Rekordok Könyvében húsz helyen szerepel.
Phelps mindenkinél több, 39 világcsúcsot állított fel, ezek közül 22-t egyéni számokban, a többit váltóban. Nagy kedvence és erőssége a 200 méter pillangó volt, az első világcsúcsát is ezen a távon érte el 2001-ben, eredményéből még hétszer csípett le. Rekordját 2019-ben Milák Kristóf döntötte meg. Utolsó, még élő egyéni világrekordját, amelyet a 2008-as, pekingi olimpián 400 méter vegyesen úszott, a francia Léon Marchand 2023-ban a fukuokai vizes vb-n adta át a múltnak.
Fantasztikus pályafutása során nyolcszor nyerte el a világ legjobb úszója címet, az Egyesült Államokban tizenegyszer lett az év úszója, 2012-ben és 2016-ban a FINA neki ítélte az Év Úszója elismerést. A 2008-as, pekingi olimpián elért sikereinek köszönhetően abban az évben ő lett a Sports Illustrated magazinnál az Év Sportolója, a riói olimpia után 2017-ben elnyerte a Laureus díjat az év visszatérőjeként. Szülővárosában, Baltimore-ban 2014-ben utcát neveztek el róla.
Őt tartják minden idők egyik, ha nem a legnagyobb úszójának, és minden idők egyik legnagyobb sportolójának. De nemcsak a medencében halmozott sikert sikerre, számtalan jótékonysági ügyet is támogat nevével és anyagilag is. Létrehozta 2008-ban a Michael Phelps Alapítványt, amely az úszósportot és az egészségesebb életmódot népszerűsíti.
Írja a Magyar HÍrlap
